Édesapámnak
Huh. Na ez egy nehéz téma. Másfél hónapja fogalmazgatom magamban, belevágok aztán lesz ami lesz 
Édesapám ma egy éves. 2018. október 7-én megállt a szíve, és 20 percig az őt körülvevő mentőápolók és orvosok tartották életben. Ugye a sport milyen egészséges? Ha nem egy futóversenyen kap infarktust, hanem otthon a fotelben…. ma egy szál virágot vittem volna neki Farkasrétre.
De hol is kezdjem a Történetet – nincs túl sok gyerekkori emlékem. Képek és történetek, anekdoták és aforizmák maradtak csak, vagy az agyam gátolja a látásomat, vagy a Mátrixban nem programozták be nem tudom. Szerencsére a fényképalbumok segítenek: Apa szép szál legény volt, hetyke kis bajusszal és hatalmas mosollyal az arcán. Sokat jártam vele zenélni Guszti bácsi légópincéjébe, egyszer-egyszer még taxizni is elvitt magával. Aztán jött a nyári nyitó- és záróbuli korszak a Papírgyár üdülőjében – véget nem érő fejelések a Balcsiban, hatalmas palacsintázások a büfében, focimeccsek az asztalon gombokkal, a fűben labdával. Utóbbi nem jött be nekünk, én egy kartöréssel, Apa pár évvel később bokatöréssel lábadozott. És még fekvőgipsszel is vezetett. Ment, hajtott, dolgozott. És keveset volt velünk. Alap volt a péntek esti Dallas nézés, de nagyrészt átaludta, hogy aztán éjszaka a nyugiban folytassa a programozást, és reggel az Epson Fx nyomtató hangjára ébredjünk.
Szeretett utazni, utakat szervezni. Mennyi helyen jártunk…. Munkács, Frankfurt, Salzburg, Bécs, Prága, Jesolo, Párizs, hazai tájakon az Örség és a Balaton. Péntek éjjel le, hétfő hajnalban haza. Emlékszem mekkora boldogság volt, amikor már elől ülhettem, és a jobb egyből én nyomtam a gázpedált az autópályán. Egyszer vonattal mentünk volna, megbeszéltük, hogy az állomáson találkozunk a pénztáraknál. 3 órán keresztül vártam… Ugyebár akkor még nem volt mobiltelefon meg ilyesmi. Még levlapokat írtunk a táborokból. Na aztán meguntam és hazabuszoztam. Mint kiderült időben ott volt. Csak másik állomáson. Nekem a Déli volt evidens, neki Kelenföld. Aprócska kommunikációs baki JÉs a sárga kombi Dacia NK 55-55 rendszámmal? Amikor a km óra 55555-höz közelített, mentünk 4 kört Gazdagrét körül, hogy elérjük :-). Osztálykirándulásokat szervezett nekünk, süniket mentett meg a villamossínekről, még az érettségi bankett is az Ő nevéhez fűződik. Az meg az enyémhez, hogy pár hónapos jogsival az Ő autóját vágtam taccsra… Nem volt nagy para, csak két ajtócsere meg full jobb oldal fényezés
De nem volt mindig minden móka és kacagás… És bár alig vártuk, hogy hazahozza hétvégére a színes monitort, hogy a Prince of Persiával és valami autós játékkal játszhassunk, nagy árat fizettünk érte. Volt egy Karácsony, amit külföldön töltöttek Apáék, mert a kemény munkáját egy 2 hetes utazással hálálta meg a főnöke. Ezért pár nappal 24-e előtt karácsonyoztunk, azt is futtában mert még vissza kellett menni dolgozni… Én meg csak sírtam a hátsó ülésen hazáig, hogy csak ennyi jutott.
Voltak időszakok amikor többet, volt amikor kevesebbet találkoztunk – más felé vitt minket az Élet. A Húgom és a Lányom között mindössze 10 hónap a korkülönbség, mégis alig játszottak együtt. A sok munka, a kötelességek, a hitelek, a cégek, a szomszédok, a barátok, az ismerősök – mindig adtak feladatot. És Apa mindent elvállalt. Még a dunavarsányi szennyvíztisztító telep felügyelője is volt, ha jól emlékszem. És a jóhiszeműségét és határtalan segítőkészségét sokan ki is használták. Nem hibáztatom ezekért. Sőt. Édesapám az összes hibájával együtt igazán jó ember. Akitől rengeteget tanultam, és csak az a dolgom maradt, hogy igyekezzek kijavítani, tökéletesíteni az Apai mintát.
Édesapám ma egy éves. Felhívhatom, találkozhatok vele, ehetek a süteményéből, ihatok a pálinkájából, segíthetek neki, ha felhív, hogy valami nem stimmel az autóval, vagy gyermeki örömmel újságolja, hogy megint ő volt az egyik legjobb villanyóra leolvasó a hónapban, vagy milyen színészeket fuvarozott a hétvégén. Erős és egészséges, tele van tervekkel, álmokkal. Remélem az Univerzum is segít neki, hogy megvalósítsa őket. Én igyekszem ott lenni, bár tudom, hogy nem mindig sikerül. De ez nem változtat a tényen: szeretlek Apa, és köszönök mindent…
