Nincs szokványos reggel :-)

Egy szokványos  reggelnek indult.

5.50 – Megszólal az ébresztőn a Tátrai Band örök slágere a Hajnali szél. Pedig nem is fúj, a Nap is csak ébredezik. Tündérkém szundira állítja, hiszen most jön az a 10 perc, amikor még csönd van a lakásban, nem sietünk sehova és a meleg paplan alatt még összebújva várhatjuk, hogy A – letelik a szundi idő, B – valamelyik Kiskorú megjelenik az ajtóban és ahogy az Ikea reklámban láthattuk, beveti magát persze keresztbe és jó nagy lendülettel 🙂

Aztán a reggeli rutin, öltözés, reggeli, Gyerekhajtás (öltözz már léci, moss fogat, megint késve indulunk) …… és itt megszakítjuk műsorunkat – ez NEM egy szokványos reggel!

6.40 – Roller és irány a vonat. 16-17 perc az állomás, pont ennyi időm van. 13 perc lett. És ilyenkor késik a vonat. Amikor én kések bezzeg időben jön 🙂 Mentségemre legyen, h az elmúlt 2 hónapban, amióta az egyautós logisztika van érvényben, nem késtem még le vonatot! Olyan már előfordult, hogy megvettem a jegyet, majd ott is hagytam a pénztárosnál, mert futni kellett, de aztán rászoktam a MÁV APP-ra (kapok 20% kedvezményt a reklámért), így csak azzal a stresszel kell megbirkóznom, hogy oda kell érnem időben.

6.57 – S60-as személyvonat a Keleti felé. És itt kezdődik az igazi story 🙂 Imádok vonatozni. Kényelmes, számomra pihentető és ha beáll a nullás még gyorsabb is, mint autóval. Mondjuk amikor nyolcad magammal állok a levegőtlen peron, akkor az első nem állja meg a helyét. De még akkor is ráérek nézelődni, az amúgy is ismert tájon, házakon, utcákon új dolgokat felfedezni, és van időm megfigyelni az embereket is. Szeretem figyelni a viselkedésüket. A pszichoanalitikusom szerint azért, mert képtelen vagyok szembenézni a saját hibáimmal és inkább a többiek gyengeségét analizálom – pedig van otthon tükör, amibe nézve ma reggel is megállapítottam, hogy ezzel a torzonborz fejjel elindulni otthonról igazi tömegkatasztrófa lesz. Lecsupaszítva a látottakat, 4 féle ember ül v áll a vonaton.

                1 – alvó

                2 – beszélgető

                3 – olvasó

                4 – telefonozó

Arányaiban 1/10, 2/10, 1/10, 6/10. A 6 simogatós telefont masztizó utastárs közül 4 együtt utazik. És mégis képeket szerkeszt, faszbuk, insta, játék köti le a figyelmét. Ma reggeli „kedvenceim” Apa-Fia, mindkettő kezében telefon, Apa fülében bedugva a fülhallgató. Apa néha szól valamit a Gyereknek, de a film továbbra is megy a telón és a headsetet sem húzza ki. Aztán a Fiú leszállás előtt, megöleli Apát, ha jól olvastam a száját azt mondta vigyázz magadra, de Apa nézi tovább a filmet. Odabiccent valamit, de még az én vasszívem is összeszorul. Istenem, amikor a 16 éves NagyFiam jön oda megölelni mikor találkozunk… Aztán rágózik tovább és látványosan élvezi a filmet. Ízlések és pofonok, vagy ahogy Bud Spencer mondta inkább pofonok.

7.40 – 60 RJX München felé. Sajnos csak Tatabányáig. Pedig mekkora flash lenne hívni Salzburgtól Vince Papikámat, hogy jöjjön ki értem a Hauptbahnhofra egy óra múlva 🙂 Tomi ne álmodozz! Dolog van, várnak a kulcsok, cipők és a továbbra is akciós cipőkanalak. A Railjet számomra a vonatok királya és királynője egyben. Stílusos és elegáns, gyors és maximálisan kényelmes. Teljesen más az utazó közönsége is. Nem a besavanyodott munkába igyekvők tekintetét látom, hanem beszélgető – mosolygó – jókedvű embereket. Ebből is látszik, hogy nyugat felé megyünk….. Mindenféle náció utazik a cél felé, de egyenrangúságot érzek. Itt nem számít a nem és a bőrszín, hogy fiatal esetleg idős vagy, köszönnek az emberek egymásnak amikor leülnek, és ha megkérsz valakit hogy figyeljen a bőröndre amíg elmész csurgatni nem küld el a francba. 12 perc különbség és mintha egy másik Világba csöppentem volna. És most sokan mondhatják, hogy persze a Herendi egyszer-egyszer utazik csak vonaton, mert ott a segge alatt a négykerekű. Aki évek óta vonattal jár, már biztos elege van stbstbstb. Valóban. És attól meg kell változni, be kell gyepesedni, unottnak, kedvetlennek kell lenni, mert az ember ugyanazt a szart csinálja nap mint nap? Én inkább a szaron változtatnék, és változtatok is! Ezért nincsenek szokványos reggeleim. Ezért élvezem minden pillanatát a reggeli készülődésnek, még ha néha nehéz is. Ezért várom, hogy ha sikerül hamarabb felkelnem, ébreszthessem a KisFiam. Hogy néha jókat mosolyogjunk a Nagyok vagy Peter Meter ultrabrutál reggeli fizimiskáján. És nem múlhat el vasárnap reggel anélkül, hogy én csináljam a kávét a Kedvesemnek.

8.25 – Tatabánya. Újra roli: irány a Tesco. És a várakozás a következő Railjetre… 🙂