Tündérkémnek

Ha jól emlékszem 2017. november 11-én találkoztunk először. Abban viszont biztos vagyok, hogy nálunk nem jött be az első benyomás. Neked is megvolt a véleményed és nekem is :-). Aztán Andika noszogatására mégis felvettelek a Virágba. Életem egyik legjobb döntése volt…

Persze ha az Univerzumnak volt/van terve velünk, akkor találkoztunk volna máshol. De így legalább szépen lassan meg tudtunk ismerkedni egymással. Egyre több mindent tudtunk meg a másikról, a Virág kapcsán megismertük egymás szüleit, gyermekeit. Határozottan könnyen tudtunk együtt dolgozni, olyan területeken egészítettük ki egymást, ami miatt egyre jobb lett a kapcsolatunk. És amikor már azt vettem észre, hogy a legszívesebben Veled beszélgetek, hogy alig várom mikor megyünk a nagykerbe, mikor írsz a szabadnapodon – akkor már tudtam… És pont ma egy éve vettem a bátorságot, hogy megcsókoljalak.

Azon a hétfő reggelen megváltozott minden. Az a hihetetlen harmónia és egység ami a Virágban megvolt, hazaköltözött. Persze sokan mondták, hogy úgyse, meg hogy mi lesz ha. De ők nem tudták amit MI tudtunk :-).

Azóta rengeteg közös élmény köt össze minket. Napról napra egyre jobban és jobban. A feltétlen bizalom, a gondoskodó odafigyelés, az őszinte vágy nem csökkent, hanem minél több kihívás elé állított minket az Élet, annál erősebb és stabilabb lett. Tudom, hogy bármilyen korán is kelljen elindulnod, reggelit találok az asztalon.  Tudom, hogy ha későn is érek haza, vacsorával vársz. Tudom, hogy bármi történjék, Te mindig ott vagy mellettem és támogatsz. Felhívhatlak amikor öröm ér és sírhatok a válladon. Tudunk komolyan beszélgetni az Élet nagy dolgairól, és tudunk hasfájásig röhögni szar poénokon. Imádunk kettesben nyugiban lenni, de még jobban élvezzük, amikor mind a 4 utód körülöttünk zajong (bocsi Srácok 🙂 ). Ugyanúgy élvezzük a kiruccanásokat, mint a lustulós filmnézős vasárnapokat. Szóval… nekem olyan egyszerűen tökéletes ez az egész. Keresem itt a nagy szavakat, miközben Te vacsorát készítesz és tereled a kiskorúakat az asztal felé. De nem kellenek a nagy szavak…

Imádlak úgy ahogy vagy Tündérkém J. Imádom a közös Életünket, a közös terveinket, minden közös pillanatunkat. Mosolyog a szívem amikor Rád gondolok, várok minden estét, hogy Veled összebújva alhassak el, és hálát adok minden reggel, hogy én vagyok az a szerencsés, aki Melletted ébredhet fel. 🙂